A mai középiskolás korosztály sokkal intenzívebben használja az internetet és általában a számítógépet is, mint akár a 8-10 évvel ezelőtti generáció. Sokkal nagyobb bennük az igény a digitális tartalmak felhasználására és az eszközéhányanök használatára is.

Emlékszem a változás sebességére és mikéntjére. Ezügyben kb. 1998-ig érdemes visszaemlékezni. Megjegyzem, hogy minden tanévben 350 közeli diáklétszámot tanítok, 10-13 osztályban.

Viszonylag sok szorgalmi feladatot adok, amelyet a diákok szívesen oldanak meg. Egy idő után zavarni kezdett a szorgalmi feladatos papírok óriási mennyisége, amiket a tanév végéig nem akartam kidobni. Innentől lehetőség szerint floppyn kértem a feladatokat. Nagyon sokan különcségnek, "flancolásnak" tartották az ilyen jellegű feladatbeadást. A floppys beadások "csúcsa" 2003-4 körül volt, ekkor a legtöbben így adták le a feladatokat.

E-mail-es lehetősége ekkor még viszonylag keveseknek volt. 2001-ben kb. 3 diákom rendelkezett iskolán kívüli e-mail-címmel, és még néhányan a szüleikét használták. Klasszikus élményem: A kiencedikes lány elküldte a megoldását, de az apja címéről, ráadásul nem írta alá, hogy be tudtam volna azonosítani. Kénytelen voltam visszaírni neki: "Kedves dr. G. J.! A megoldása jó, csak nem tudom, hogy melyik osztályomba is jár..." Ő ekkortól megtanulta az elektronikus kommunikáció elemi szabályait.

Jött egy rövid időszak, kb. 2005-7 között, amikor a cd és a pendrive-os beadások megnövekedtek, párhuzamosan lecsökkent (nullára) a floppys beadás. Ekkor már egyre többen neveztek meg internetes adatforrást a munkájukhoz. 2007-től lényegében csak e-mailben kapok szorgalmi feladatokat, miközben az msn-en történő átküldés is megjelent, kb. 1 éve.

Az msn használatáról érdemes néhány szót szólni. A diákok túlnyomó része rendelkezik msn-nel, közel harmaduk állandóan "on-line" van. A felmérés is tükrözi a tapasztalatomat: elenyésző (2-3 fő) az, aki elvből nem használja, 1-2 van, aki technikai akadályokkal küzd (pl. szoftver beszerzése, telepítése). Kb. 5 %-uk használ Skype-ot is, de nekik ez csak kiegészítés az msn mellé.

Ki kell térnem az iskolánkban ötödik éve rendszeresen megszervezett Fizika Napjára. A 100-120 fős diák és a 20-30 fős tanári szervezőknek levelezési listát hozunk létre, illetve az msn nagyon praktikusnak bizonyul a munka bizonyos fázisaiban. (A hétköznapi munkámban is egyre nélkülözhetetlenebbnek tartom.)

Rendkívül meglepődöm, hogy amikor nem fizika napos diákoknak is elmondom az msn-es kapcsolattartási lehetőséget, akkor minden osztályból legalább 3-4 diák zavartan csodálkozik: Ők ugyanis a tizenévesek tipikus szabadidős tevékenységének tartják az msn-t, így engem már - informatika tanár létemre is - a NEM_netgenerációhoz tartozónak tekintenek! Ez most, 2010 szeptemberében is lejátszódott, 3 osztályban!

A chat mint technikai lehetőség kevesek számára vonzó, osztályonként max. 3 diák talákozott vele, és közülük sem mindegyik tudja meghatározni a chat és az msn különbségét.

Iwiw-en a legtöbb diák fent van (80 %), ott már természetesnek tartják a tanárok megjelenését is, habár ismerősként csak akkor jelölik be őket, ha elég közvetlen és pozitív kapcsolatot feltételeznek a tanár viszonylatában. Egyéb közösségi portálokon (Myvip, MySpace, FaceBook, hi5 stb.) mint másod-harmadlagos kapcsolattartási szinten jelennek meg.

Az iwiw újdonsága kezd elmúlni, így ismerkedésre egyre kevesebben akarják használni, inkább a céljának megfelelően, kölcsönös ismeretségeket hoznak létre.

Érdekes módon minden osztályban van 1-2 diák, akinek nincs használható e-mail címe, mivel elégségesnek tartja az msn-es és az iwiw üzenetes kapcsolattartást.

A virtuális közösségek fontosak számukra, de ezek viszonylag zártak. Blogot kb. 15 %-uk olvas, 5 %-ok ír, fórumokat  kisebb nagyobb rendszerességgel közel 20 %-uk látogat, ezen diákok fele ír is hozzászólásokat. Neten megjelenő cikkeket kommentelni inkább 11. osztállyal kezdődően szoktak, de ők is elenyésző létszámban vannak.

Az internet veszélyeivel igazából nincsenek tisztában. Közel 40 %-uk nem is gondolja, hogy  az iwiw-en megadott lakcím, telefonszám, fotók, egyéb "ártatlannak" tűnő adatok megadásával zaklatásnak tehetik ki magukat és családjukat is. A keveset használt chat-es ismerkedés veszélyeivel még kevésbé vannak tisztában.

Ugyanakkor az interneten fellelhető információk hitelességét a többségük (70 %) kritikával kezeli. Ha gyanús, ellentmondó híreket találnak, kb. 2/3-1/3 arányban baráttal, illetve szülővel beszélik meg a hitelességi problémákat. Sajnos 90 %-uk nincs tisztáában a hoax és a médiahekk fogalmával, ami viszont egy különleges kommunkációs vírusként egyre elterjedtebbé válik.

A kompetencia alapú oktatásban, pl. a történelem tantárgyban különösen nagy hangsúlyt kell fektetni a forrás alapú módszerekre. A diákok forráskritikai kultúrája, de egyáltalán a forrás megnevezési igénye meglehetősen alacsony.

Mindig kérni szoktam a beadott feladatok forrásait is, akár nyomtatott, akár elektronikus forrása volt. A diákok 40-50 %-a megelégszik a nagyon felületes forrásmegnevezéssel, amely változatos formákat ölt: "az interneten találtam", "az origón/indexen találtam", "a google-val kerestem x kifejezésre és a negyedik találat volt". Ezeken a válaszokon látszik, hogy nem igazán tudják felmérni, hogy az internet egyrészt óriási adatbázis, másrészt nagyon gyorsan változik.

Meglepő, hogy a felmérés sulinetre vonatkozó kérdés szerint az én adatbázisomban senki nem használja a sulinetet mint információs forrást. 

Sokan a megbízhatóságot, hitelességet, frissességet nem tudják felmérni. Pl. egy Csernobilra vagy űrtechnikai eseményre vonatkozó információk esetén nagy jelentősége van a publikáció időpontjának, mert már jónéhányszor kaptam olyan feladatokat, amelyek állításai akár évekkel korábban elavultak, megváltoztak. Egyszerűen meg kellett volna nézni a cikk keletkezési dátumát.

A diákok 3/4 része használja a wikipédiát, de ott sem tud kellő forráskritkát gyakorolni, egyszerűen azért, mert nincs tisztában a portál működésével. Ezt az enciklopédiát bárki szabadon szerkesztheti, ezért akár jóhiszeműen, akár rosszhiszeműen is bekerülhetnek hibás adatok. Már többen tesztelték ezügyben a wikipédiát kísérleti jelleggel. Bizonyos bejegyzéseket megváltoztattak és figyelték, hogy milyen gyorsan javít a közösség.

Az eredmény a vártnak megfelelően alakult. A nagy látogatottságú oldalon már 2-3 percen belül visszaállt a valós információ, de a kevésbé látogatott bejegyzés órák vagy napok múlva korrigálódott. Jónéhányat a tesztelőknek kellett 2 hét múltán visszaállítani, mivel ezalatt senki sem látogatta az oldalt. A diákok nincsenek tisztában a módosíthatóság veszélyeivel. Ilyen esetekben leginkább a nem_netgeneráció fejével gondolkoznak: ami olvasható formában le van írva, az csakis hiteles lehet, mert "aki ír, az okos". Nincs meg bennük az a felismerés, hogy manapság bárki bármit publikálhat, nincsenek szerkesztők és cenzorok, vagy legalábbis más szabályok és más dinamika mentén működnek, mint egy nyomtatott újság, könyv esetében.

A teljesítményorientált, kritikátlan forráshasználatra egy személyes történetem a legmegragadóbb: Gyűjtöm a fizikás vonatkozású webcímeket, 1-2 soros leírással, hogy milyen jellegű tartalom van mögötte. Ezeket a diákjaim bővítik  feladatleadásaikkal, de ez is lehet szorgalmi feladat: olyan webhelyet találni, amit még nem ismerek, de hasznos lehet. Egy időben ez a gyűjtemény fent volt az iskola weblapján. A történet lényege az, hogy egy diák hoz nekem papíron kinyomtatva egy 20-25 oldalnyi webcímgyűjteményt. Má ez gyanús volt, hogy miért nem elektronikusan adja be. Megállapítottam, hogy ez is témakörökre bontva tartalmazza az URL-eket, tehát szimpatikus. De sajnos ezt is, ezt is ismerem... Néhány rövid keresztkérdés után kiderült, hogy a diák a szorgalmi feladatot "továbbadta" az édesanyjának, aki a neten böngészve megtalálta az én gyűjteményemet, kinyomtatta, odaadta a fiának, aki elovasás nélkül mint újdonságot elhozta nekem. A weblapon és a gyűjteményben is összesen négyszer szerepelt a nevem, de nem tűnt fel nekik...

A net- és géphasználat kihasználása, mederbe terelése ügyében vissza kell térni a Fizika Napjához. A Csodák Palotája jellegű rendezvény előkészítéséhez és helyszíneihez is komoly informatikai háttér szükséges. Az anyaggyűjtés, film, fotó, videó, zene letöltése, digitalizálása, vágása, szerkesztése, pps, doc, xls készítése, szöveggel, ábrával, animációval, helyi hálózat működtetése, szimulációs program telepítése, működésének feltérképezése, fénymásolás, nyomtatás, szkennelés, adatbázis kezelése, msn, levelezési lista, projektor és webkamera használat, archiválás: mind olyan jellegű feladat, ami nem öncélúan, az informatika tanulásáért van, hanem a diák számára is hasznos, értelmes, tehát az informatikát eszközként használja.

A levelezési lista és msn pntosan a hálózati tanulást, információátadást szolgálja. Ha valakinek van kérdése, problémája, ötlete, akkor azt közösségi szinten tudjuk kezelni. Sokkal hatékonyabban, mint személyes találkozások esetében. Ez természetesen a 100 fölötti létszám esetében hatványozottan érvényes, mivel személyes üzenetet szóban ennyi embernek szinte lehetetlen eljuttatni, problémát kezelni úgyszintén esélytelen.

Igazából a FizNap csak részben természettudományi jellegű rendezvény, mivel a háttérmunkája legalább ekkora informatikai alapot követel meg.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.